14. nap

�r�lten tapostam a g�zt. Cornelia nem volt otthon, csup�n egy pap�rdarab volt az asztalon. Tudta. Tudta, hogy ut�na fogok j�nni, �s mivel kulcsom volt a lak�s�hoz, elment egy hotelbe. Most az �sszes sz�llod�t v�gigj�rom a v�rosban, mert itt kell lennie. �rzem, hogy meg fogom tal�lni.
�jabb �les kanyar ut�n leparkoltam egy kisebb motel el�tt, fesz�lten csaptam be a kocsiajt�t. Egy hotelben sem tal�ltam meg, �gy j�tt a szer�nyebb sz�ll�sok list�ja. A port�s seg�t�k�sz volt ugyan, de mit sem �rtem vele, hiszen nem volt itt.
Egyre elkeseredettebben j�rtam a v�rost, m�g a k�lv�rosban is k�rbe n�ztem, de semmi. Felsz�v�dott.
D�h�sen csaptam a korm�nyra, majd lehajtottam a fejem, �s �reztem, ahogy �jra k�nnyek gy�lnek a szemembe. Hogy volt k�pes �gy itt hagyni?
De nem fogok s�rni, tov�bb kutatok ut�na. B�r m�r magam sem tudom, hogy mit is akarok pontosan. Hogy mire v�rok? Tal�n hogy bocs�natot k�r, �s minden rendben lesz.
Sajnos az t�l sz�p lenne, hogy igaz legyen.
�jra a g�zra l�ptem, de m�r csak c�ltalanul sz�guldoztam a v�rosban. Nem l�ttam, hogy merre megyek, de nem is �rdekelt. �res voltam bel�lr�l. Mintha kit�pt�k volna a sz�vem, �s most csak egy v�rz�, t�tong� lyuk maradt a hely�n.
Befordultam egy kis mell�kutc�ba, �s megint le�ll�tottam a motort. Csak b�multam a n�ma csendbe, �s a sz�rk�letet k�mleltem. Az eg�sz v�ros kopottabbnak t�nt, m�r nem volt olyan sz�nes, mint p�r napja.
Ezt nem b�rom. Kell valami er�s szer, ami ki�t m�ra, �s holnap tov�bb folytatom a keres�st. Az aut� motorja �jra felb�g�tt, �s a kis klub fel� vettem az ir�nyt, ahol minden elkezd�d�tt.

***

Er�sebb volt a zsibbadts�g, mint eddig valaha. A j�ghideg t�t �reztem a karomba f�r�dni, m�r m�sodszor. J� volt ez �gy. Nem akarok semmi m�st, csak felejteni. �s �gy j�. Mert �gy felejtek. Mindent. V�gtagjaimat nem b�rom mozd�tani, de nem �rdekel. Nincs Bill, de m�r f�jdalom sincs. Nincs semmi.
Nem kapok leveg�t. Akadozik a l�legz�sem, hallom, ahogy zih�lok. A sz�vem n�ha kihagy egy-k�t ritmust, m�gsem �julok el. Ez rossz. �gy �rzem, mintha a b�r�met l�ngok �getn�k, k�v�lr�l �s bel�lr�l egyar�nt. Folyik r�lam a v�z, m�gis f�zom. Sz�d�l�k.
Bill… Iszonyatos er�fesz�t�s �r�n kiny�jtom kezem a k�zeled� alak fel�…
- Szeretlek.

***

Leparkoltam a klub el�tt, majd bementem, �s a szok�sos rendel�s ut�n elindultam abba a boxba, ahol megismertem Nellit. Ott �lt. Ledermedtem, ahogy kin�zett f�lelmetes volt sz�momra. Teljesen s�padt arca gy�ngy�z�tt az izzadts�gt�l, l�gz�se akadozott, az el�tte l�v� asztalon pedig egy injekci�s t� hevert. Szinte futva tettem meg azt a p�r l�p�st, ami k�zt�nk volt. �szrevett, �s egy halv�ny mosoly jelent meg az arc�n.
- Bill… –t�togta, majd kez�t er�tlen�l fel�m emelte. –Szeretlek.
Keze visszazuhant az �l�be, �s a mosoly is elt�nt az arc�r�l. R�m�lten ugrottam oda, �s kezdtem r�ngatni. Az idegess�gt�l nem hallottam semmit, m�g a saj�t hangomat sem. Karjaimba kaptam elernyedt test�t, �s egyenesen az aut�hoz mentem vissza. Befektettem a h�ts� �l�sre. M�r alig pihegett.
- Tarts ki Kicsim, hallod? Nem halhatsz meg, mi lesz velem n�lk�led? –mondtam, �s apr� k�nnycseppek kezdtek hullani a szememb�l. Let�r�ltem �ket, most nem s�rhatok. Er�snek kell lennem, �s min�l hamarabb k�rh�zba kell �t vinnem. Tal�n m�g megmenthetik.
M�g soha nem sz�guldottam ilyen gyorsan az aut�val, de ez a rohadt k�d csak nehez�tette a dolgom. K�nnyeimt�l alig l�ttam valamit, idegesen t�r�lgettem szemeimet, de hi�ba. Csak nem akartak elfogyni ezek a nyamvadt cseppek.
H�trapillantottam Nellire. Mozdulatlan volt. Nem pihegett, nem csin�lt semmit. Elkeseredetten ord�tottam fel, majd �jra el�re tekintettem.
K�t f�nysz�r�, �s egy hatalmas dud�l�s. Elr�ntom a korm�nyt, de az aut� megcs�szik…