Nos... gondolom már mindenki tudja, hogyan is alakult a Tokio Hotel.
De szerintem egy Tokio Hotel rajongói oldal nem lehet teljes az ő történetük nélkül =)
Hát akkor kezdjünk is bele...

Bill és Tom kicsi korukban teljesen egyformán néztek ki, ugyan olyan ruhákat hordtak és a pólójukra volt ragasztva
a nevük, hogy az emberek megtudják őket különböztetni. De mégis volt egyetlen ici-pici eltérő dolog, az pedig a Tomon
található anyajegy, ami az arcának jobbfelén van.
Ám ahogy nőttek nem éppen voltak kisangyalok.
Nagy szájuknak köszönhetően Bill és Tom már öt évesen a reflektorfénybe került.
Szerepet kaptak egy filmben, a "Verrückt Nach Dir"-ben.
BILL: Az anyukám mesélte, hogy iszonyatosan szemtelenek voltunk és még annyit sem mondtunk, hogy "Hello" annak a férfinak
és folyton csak játszottunk és aztán végül azt mondta, "Pontosan! Pontosan ilyen ikreket kerestem!"
Aztán mikor az ikrek 6 évesek voltak, Simone és édesapjuk Jörg elválltak. Ez megviselte a fiúkat, később Simone találkozott az új szerelemmel, Gordon Trümperrel és Loitsche-be költöztek.
9 éves korukban döntöttek úgy, hogy márpedig a zenéléssel fognak foglalkozni.
Az ikrek nevelőapja, Gordon, az akkor 7 éves kis Tomnak a kezébe nyomott egy gitárt, Bill pedig először
szintetizátoron próbálkozott de nem ment neki, annál inkább az éneklés.
TOM: Régen mindig csak figyeltem a többi előadót, és azt gondoltam, hogy "Haver, milyen csodálatos életük van.
Egy csomó pénzt keresnek, naponta egyszer csak kiállnak egy hülye színpadra és előadják a dalaikat, aztán..."
BILL: És aztán még panaszkodnak is.
TOM: ...És még panaszkodnak is miatta és siránkoznak, pedig nagyszerű partykra járnak, és luxus életük van.
Bill dalokat kezdett el írni, Tom pedig komponálta hozzá dallamot. Aztán clubbokba jártak fellépni...
TOM: A kezdetek kezdetén, csak mosolyogtak rajtunk. Az emberek igazából azt gondolták, hogy aranyosak vagyunk és "Nézd csak azt a két kisfiút"...
Az ikrek elkezdtek hírnevet szerezni maguknak Magdeburgban és a környező városokban.
Banda csatákon vettek részt és olyan kis klubokban játszottak, mint a "Gröninger Bad".
Egyszer ott volt fellépésük, és próbálták rávenni az embereket, hogy menjenek el, és végül megjelent Gustav és Georg.
GUSTAV: Nagyon vicces volt, ahogy az a két őrült ott állt a színpadon.
GEORG: Akkoriban úgy hívták őket, hogy "Black Questionmark". Hát... hogy ki találta ki ezt a nevet? A mai napig sem tudom.
Akkoriban Bill és Tom 12, a basszusgitáros Georg 14 és a dobos, Gustav 13 éves volt és hamar világossá vált: ők négyen kiegészítik egymást.
Georg állítása szerint az ikreknek már voltak jó számaik, később pedig azt figyelték, hogy hol szállhatna bele a basszusgitár és a dob a dalba.
BILL: Valahogy tök jó érzés volt, először igazi dobolást hallani. És igazi basszusgitárt.
GUSTAV: Alapvetően elég nehéz olyan embereket találni, akik zenélnek és azonos korúak. És ez nagyon szuper volt.
Az, hogy mindannyian szinte azonos korúak vagyunk és aztán játszottunk egy csomó klubban. Szinte mindannyian még csak 12 évesek voltunk és ilyen fiatalon még este 10-kor színpadon álltunk.
Ettől fogva a Black Questionmark minden hétvégén színpadon állt és játszott. A rajongó tábor pedig növekedett.
BILL: Egy nap azt olvastuk egy újságban, hogy a "Black Questionmark és az ördögien jó gitárhangzásuk".
 És akkor Tom nagyon büszke volt és azt mondta: "Oké, akkor most át kell neveznünk magunkat "ördögire". És attól fogva "Devilish"-nek hívtuk magunkat.

Később saját pénzből kiadták első albumukat a Devilish-t, hét dallal.
TOM: Szép volt, jó volt Magdeburgba fellépni, de ott nem volt sem producer, sem menedzser vagy egy lemez cég vagy bármi,
aminek köze van a zenei élethez. Erre egyszerűen... igen... nagyon kicsit volt az esély.
BILL: Tommal folyton csak fel-alá járkáltunk és azt mondogattuk "Kérlek! Kell valakinek lennie, aki felfedez minket itt.
Kell valaki, aki meglátja, hogy mi hogyan érzünk"... Mindig csak azt gondoltuk, hogy "Francba! Loitscheben élünk és a legközelebbi város is
Magdeburg és ott sincs zenei élet, sem lemezcég."
Végül Bill eldöntötte, hogy jelentkezni fog a Star Search nevű tehetségkutatóra (2003)
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->BILL: Tényleg mindent feltettem, hogy felhívjam magunkra a figyelmet. Megcsináltam..., hogy valaki láthassa az együttesemet.
Azért, hogy valaki, valahogy lássa a Devilisht. És akkor mindig azon voltam, hogy a kamera stábot az együtteshez csalogassam és folyton vittem őket magammal
a próbaterembe és aztán lefilmeztek minket ott, mert mindig is reménykedtem benne, hogy lesz valaki, aki szeret minket, mint együttes.
És sikerült neki, egy hamburgi producer csapat eljött, hogy megnézze a Devilish koncertjét Magdeburgba - és lelkesek voltak.
DAVID JOST (producer): Számomra tényleg mindig csak az a fontos... az előadóba van-e elég érzelmi potenciál és, hogy az előadónak van-e akaratereje.
És... a Tokio Hotelben mindkettő 100%-ig megvan. És ezt még soha sem tapasztaltam Németországban ilyen formában.
2 évvel később 2005-ben pedig kiadták első maxilemezüket, a Durch den Monsun-t, ami gyorsan népszerűséget hozott.
Első nagy albumuk pedig a Schrei volt, és innentől fogva nem volt megállás.
Folytonos interjúk, koncertek, díjátadók és rajongók hada várta őket.
De ők nem bánták, hiszen sikerült az álmuk. Valóra váltották a legnagyobb álmukat, elismerték őket és rengeteg rajongót szereztek maguknak.
2007-ben kijött a következő albumuk, a Zimmer 483. Amit már turné is követett.
A fiúkra hatalmas súly nehezedett, de ők legyőzték és taroltak a különböző országok nagyszínpadain. Hatalmas örömet szerezve ezzel a rajongóiknak.
Később a német mellett angolra is átváltottak, kiadták a Schrei megfelelőjét a Scream-et és a Zimmer 483 megfelelőjét a Room 483-at.
Így elindultak a világsztárrá vállás útján. Amerikába is elutaztak, hogy az ottani emberek is megtudják, " Igen, mi itt vagyunk, és megmutatjuk kik vagyunk".
Az óceánon túl is sok rajongójuk lett.
És most, 1 év kihagyás után, ismét vissza tértek - habár Bill szerint ez nem visszatérés - az új, ütősebb harmadik albumukkal a Humanoiddal, amit már a némettel
párhuzamban angolul is felvették. Leforgatták az új klipjüket Az automatisch/ automatic címmel.
És kiderült az is, hogy az új kis lemez a World Behind My Wall"/"Lass uns laufen" lesz.
2010-ben pedig indul a Welcome to Humanoid City Tour..

A turné véget ért, voltak fennakadások elmaradt három koncert - Zágráb-i átlett téve Belgrádba - , de a fiúk és a rajongók jól szórakoztak ez alatt a két hónap alatt, ez a négy srác felejthetetlenné tette a koncerteket. Ez a két hónap gyorsan eltelt. Április végén és Május elején Malajziába és Tájvánba látogatnak el promóciós útra. Olyan hírek is napvilágot láttak, hogy az új kislemez a Dark Side of the Sun lesz. Nos...kíváncsian várjuk ;)

Saját írás!!(Tia)
Részletek a 100% Tokio Hotel