-Ébresztő! –súgta lágyan a lány fülébe Bill. Diva lassan felnyitotta szemeit, pillái sietve megrebegtek a hirtelen szemébe szűrődő fénytől. Majd amikor a fiú arcát pillantotta meg, egyből mosolyra húzódott a szája.
-Jó reggelt! –szólt Billhez Diva, majd ásítva odabújt hozzá.
-Neked is! Szerintem elaludtunk egy bő tíz perccel!
-Ne… komolyan?
-Igen, most van 7 óra 20.
-Atyaég, nekem háromnegyedkor már bent kell lennem! Jönnek a cégtől megbeszélésre, nem szabad késnem! És ez életem első megbeszélése, azt sem tudom, mit kell ott csinálnom, el fogok rontani mindent, Úristen… -hadarta kétségbeesetten Diva, majd magára tekerte a takarót, és kiszaladt a fürdőszobába. Bill felkacagott, felvette a boxerét és pólóját, majd utána sétált.
-Bejöhetek? –kérdezte, miközben résnyire nyitotta a fürdőszoba ajtaját.
-Gyere! -hallatszott bentről a válasz. Bill belépett. Diva egy szél melltartóban és bugyiban fésülte a haját, olyan gyorsan, hogy hajszálai pillanatok alatt feltöltődtek. A fiú amint ezt meglátta, szinte reflex szerűen kapta el a röhögőgörcs.
-Divám, te annyira gyönyörű vagy így! –kiáltott fel, miközben odalépett a lányhoz.
-Ezaz, gúnyolódj még! –duzzogott a lány, miközben próbálta összepakolni a sminkcuccait.
-Naa, csak vicceltem! –folytatta Bill, majd átölelte Divát. A lány bőréből csak úgy áradt a tusfürdő illata. Bill egy apró csókot nyomott a vállára, majd mélyen magába szívta az illatát.
-Jó, tudom. –mosolygott Diva, majd szorosan magához ölelte a fiút. Legalább fél percig nyugodtak egymás karjaiban, amikor a lánynak eszébe jutott, hogy az óramutató még mindig nem állt meg. Sajnos. Szomorúan sóhajtva bontakoztak ki az ölelésből.
-Figyelj, felkapod a ruháidat, én elviszlek, és majd a kocsiban kisminkeled magad, oké? –ajánlotta Bill.
-Rendben, köszönöm. –felelte Diva, majd egy puszit nyomott Bill ajkaira. Egymást követve siettek be a hálószobába, hogy felöltözzenek. Tíz perccel később, már az Audiban ültek, és elindultak a stúdió felé.

1 óra múlva

Billnek, Tomnak, Georgnak és Gustavnak később kellett a stúdióba menniük, így az énekes az ikertestvéréhez tért vissza. Miközben Tom bekapcsolta a kávéfőzőt, Bill leült a konyhaasztalhoz. Már pontosan tudta, hogy Tom kérdezősködni fog.
-Na és… hogy vagytok mostanában Divával? –faggatózott a gitáros, miután bányászni kezdett az egyik szekrényben.
-Hát… elég jól. –vigyorgott Bill. Tom ismerte ezt a vigyort.
-Jól gondolom, amit gondolok?
-Hát… szóval… lefeküdtünk. Tegnap este. –vallotta be Bill szégyenlősen.
Tom karja ledermedt félúton a bögrével a kezében, és akkorát nézett Billre, hogy azt filmbe lehetett volna rakni.
-Azta… ez… most… kajak?
-Full kajak.
-Wow! –Tom gyorsan kiöntötte a kávét a két bögrébe, majd az asztalhoz sietett velük. –És mesélj, milyen volt?
-Oh Tom, mégis milyen lett volna?
-Hát tesó, én tudnék neked skálával szolgálni, már ami a nőket illeti. –húzta ki magát büszkén Tom.
-Én nem akarom őt osztályozni. Mert nem is lehetne. –véleményezte Bill, majd az asztal közepén álló cukortartóhoz nyúlt.
-Én is ezt mondanám! –nevetett Tom.
-Hahaha.
-De legalább jó volt?
Bill az ajkába harapott, majd felnézett bátyjára.
-Fantasztikus volt. –vallotta be pirulva, majd szájához emelte a bögréjét. Tom széles vigyorra húzta a száját.
-Örülök, hogy három hónap után végre túlestetek ezen is!
-Szerintem, meg pont jó, hogy nem kapkodtuk el. Mert ezalatt az idő alatt kialakult köztünk a bizalom, és tudod, így sokkal jobb a szex, mint hogy csak az élvezetre mennél. –magyarázta Bill, olyan komolysággal, hogy még Tom is meglepődött.
-Azannyát, valakit nagyon jól kiporoltak az este! –ökörködött Tom tovább.
-Jaj Tom, légy szíves!
-Jó, befogtam. Amúgy nem akarod, hogy ő kísérjen el a Die Blitze premierjére? Pocher találta ki, hogy menjünk el oda. Georg meg Gusti is a nőjükkel jönnek. –darálta Tom, miközben megvajazott egy kalácsot.
-Nem tudom, nem biztos, hogy jól sülne el, ha velem jönne…
-Miért?
-Nem akarom mutogatni, meg ki tudja, milyen lesz a rajongók reakciója.
-Kit érdekel idegen emberek reakciója? Ráadásul, ha látják, hogy boldog vagy, talán jobban viselik. –ecsetelte Tom.
-Hát… szerintem alszok rá egyet. –dünnyögte Bill.
-Akkor aludj, van rá 3 éjszakád. Esetleg Diva is segít, mint tegnap. –röhögött Tom, mire Bill egy jól irányzott mozdulattal a tarkójára csapott. –Aúú!
-Ezt most tudod, miért! –korholta Bill.
-Hamisíthatatlan stílusom miatt, igaz?
-Eltaláltad!
-Oh, bocsánat! De akkor… viszed majd?
-Fogalmam sincs, meg ezt vele is meg kellene beszélni.
-Ahogy gondolod… -mondta Tom, majd az újságjába temetkezett. Bill belekortyolt a kávéjába, és közben Tom szavain gondolkozott. Végülis… tudnak már Diváról a fanok. De mi lesz, ha valami gond fog történni? Mi lesz, ha belekötnek, vagy bármi? Sosem bocsátaná meg magának, ha baja esne… és egyáltalán… minek mutogassa? Az ő magánélete a négy fal közé tartozik, nem pedig egy moziközönségre. De a többiek is barátnővel jönnek… plusz közös program. Most vele jöjjön, vagy nem? Minden a lányon áll, ő dönti el. De hogyan mondja meg neki?