|
20.rész
... 2010.07.25. 17:15
Elmentem zuhanyozni, majd egy kis laza sortot és pólót vettem fel, utána lementem a földszintre. Ahol Emily falatozott.
- Jó reggelt – ültem le mellé.
- Jó reggelt – mosolygott.
- Szeretnék bocsánatot kérni.
- Egy feltétellel fogadom el.
- Mi lenne az?
- Ha elmondod, hol és kivel voltál – nézett rám.
- Rendben.
- Oké, akkor hallgatlak.
Felém fordult és kíváncsian várta a beszámolóm.
- Tegnap, mikor azt mondtam, hogy rosszul vagyok, hazudtam.
- Azt tudom.
- Tudod? – néztem rá meglepődve.
- És azt is, hogy Tom utánad ment, láttam. Nőből vagyok kicsim. – mosolygott.
- Hazakísért. De nem volt nálam kulcs, azt mondta, menjünk addig át hozzájuk, de nem akartam. Így elmentünk kocsikázni. Nem tudtam hova visz, mert nem mondott semmit csak vigyorgott. Aztán elvitt a leggyönyörűbb helyre, amit valaha láttam.
- Ne tarts már szünetet, megöl a kíváncsiság – vigyorgott, amin nevetnem kellett.
- Elvitt egy szirtre, ahonnan tökéletesen rálátni Hamburgra. Nem láttam mást csak Hamburg elbűvölő fényeit, meseszép volt.
- De romantikus - csillogó szemekkel – apád engem miért nem visz soha ilyen helyekre? – nevetett fel. – volt még valami?
Hallgattam és lehajtottam a fejem, nem mertem elmondani neki, nem tudtam, hogy fog reagálni hozzá, hiszen imádják Andreast.
- Viki?
- Megcsókolt… - mondtam ki halkan.
- Megcsókolt? – döbbent meg. –Tom, megcsókolt?
- Igen, és hagytam – temettem az arcom a kezembe. – megcsaltam Andreast – mondtam elcsukló hangon majd, sírni kezdtem.
- Jaj Viki – húzott magához és megölelt.
- Hogy tehettem ezt vele? És pont a legjobb barátjával.
- Sshh, nyugodj meg, biztos van valami magyarázat, amiért engedted, nem?
- Megbabonázott – néztem rá – egyszerűen, nem tudtam gondolkozni, aztán még is sikerült eltolnom, és zaklatottan szálltam ki a kocsiból és indultam el valamerre. De utánam jött, tudta, hogy elárultuk Andreast, de nem érdekelte. Utálom magam érte, de jól éreztem vele magam, biztonság és megnyugvás töltött el mikor a karja a karomra fonódott, és mikor beletúrt a hajamba és mosolygott. Újra megcsókolt és akkor már nem ellenkeztem magához húzott és szenvedélyesen csókolt. – ránéztem Emilyre, aki csak mosolyogva nézett.
- Viki, nem lehet, hogy te egyszerre két srácba vagy szerelmes?
- Tessék? – fehéredtem el. – dehogy, Tom… ő más, Andreast szeretem.
- Andreasról soha nem beszéltél így, mint most Tomról. Hidd el nekem, látom rajtad, Andreas soha nem váltott ki belőled ekkora boldogságot, soha nem csillogott ennyire a szemed mikor róla beszéltél, mint most Tomról.
- Csak erős vonzalom.
- Lehet, de mi van, ha nem?
- Emily, kérlek. Ne bonyolítsd túl.
Hajamba túrtam és összeszorítottam a szemem, csöngettek. Emily felállt és elment ajtót nyitni, majd visszajött és átkarolta a vállam.
- Tom az – súgta a fülembe, ijedten néztem fel rá, de ő csak kedvesen mosolygott.- menj, beszélj vele.
- Nem merek, Emily küld el. Nem akarom. – néztem rá könyörögve.
- Nem futamodhatsz meg az érzéseid elől.
Kiment a konyhából majd felment a hálószobába, gondolom, megmutatta Tomnak hol, rejtőzöm ugyan is hallottam a gatyájának susogását a szőnyegen, majd csend lett, nem mertem rá nézni, féltem, hogy ha meglátom, azon nyomban elbőgöm magam. Aztán mégis, oldalra pillantottam, ott állt, a falnak dőlve és engem nézett, mikor észre vette, hogy őt nézem elmosolyodott.
- Szia – köszönt halkan.
- Szia.
- Beszéltem Andreasszal.
Felpattantam és elé állva, kétségbeesve néztem fel rá.
- Ugye nem mondtad el neki Tom?
- Nem, nem őrültem meg.
Megkönnyebbülve sóhajtottam fel majd megfordulva elindultam vissza az asztalhoz de ő karon ragadott és magához húzva megcsókolt. Mikor észre vettem mit is csinálunk eltoltam.
- Ne – léptem el.
- Miért ne? Te is élvezed, te is akarod. – lépett hozzám és magához húzott.
- De ez nem fair Andreasszal szemben.
- Tegnap már mondtam, nem érdekel ő, érted? Kellesz nekem Viki, jobban vonzódom hozzád, mint bármelyik másik lányhoz, akivel már együtt voltam.
- Akkor sem helyes – próbáltam eltolni.
- Ne tedd ezt, ne hadakozz ellene.
- Mi ellen Tom? Istenem úgy beszélsz, mint Bill!
- Gyere velem.
- Mi van? Tom te nem hallod mit mondok?
- Gyere velem, gyere át hozzám. Nincs otthon senki, legyünk kettesben.
- Te beteg vagy – toltam el kicsit.
- Nem, csak vágyom rád. Gyere – fogta meg a kezem és húzni kezdett kifelé.
- Tom, hé ne, állj meg.
De mind hiába, mint aki megsüketült. Beültetett az autóba majd sietősen beült ő is és elindultunk, mikor pirosat kaptunk a kezét a combomra tette és a tarkómnál fogva szenvedélyesen csókolt meg. Marhaságot csinálunk, nem szabadna még is, megtesszük, mert kívánjuk egymást, szükségünk van egymásra.
Mikor a ház elé értünk, kiszálltam de nem mozdultam, még meggondolhatom magam, még elfuthatok. De ezek a gondolatok kimentek a fejemből mikor elém lépett, megfogta mind a két kezem, a homlokát mosolyogva döntötte az enyémnek majd egy puszit nyomva az arcomra bementünk a kerten át a házba. Ahogy becsukta az ajtót szenvedélyesen csókolt meg, lerúgta a cipőjét, de a számat egy pillanatra sem engedte el, próbáltam levenni a cipőm de nem ment, nevetve szakadtam el tőle és bénáztam le a cipőm, ő pedig vigyorogva kapott fel az ölébe és csókolt meg újra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
