|
7.
... 2010.08.06. 10:18
Másnap egész munkaidőmben feszült voltam mindenkivel kiabáltam, még a főnök fiát is elküldtem melegebb éghajlatra mikor fogdosni kezdett jelezve, hogy neki most szüksége van rám. Tökre felkapta a vizet és elviharzott az irodámból.
- Igen? – vettem fel a telefonom, mikor az Tom nevét írta ki.
- Szia Lies. Lehet egy kérdésem?
- Persze.
- Elrabolhatnám a lányod?
- Óvodában van, miért?
- Szeretném elvinni ide-oda.
- Ne kényeztesd el – nevettem fel.
- Én? Dehogy!
- Persze-persze.
- Meg adod az óvoda címét?
- Persze, van papírod és tollad?
- Igen.
- Akkor diktálom.
Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy hozzájuk menjek Lizáért. Hiába mondta azt Tom, hogy Bill nem lesz otthon, nem akartam belépni abba a lakásba. A hatalmas tömb ház parkolójában leállítottam a motort és felmentem az ötödik emeletre, majd becsöngettem. Nem kaptam semmi választ arra, hogy lenne otthon valaki.
De aztán nyílt az ajtó és én azt hittem meghalok, Bill állt előttem álmos fejjel egy szál bokszerben. Összeszűkült szemei azonnal hatalmasra tágultak mikor megpillantott, én pedig szó nélkül fordultam sarkon és indultam el a lift felé.
- Lies várj!
A hideg rázott, ahogy kiejtette a nevem. Megálltam és lassan visszasétáltam.
- Tom azt mondta… nem leszel itt – feleltem halkan.
- Lemondtam a programom, nem vagyok jól. Bejössz?
- Én csak Tomot keresem…
- Még nincs itthon – felelte – várd meg – tárta ki az ajtót.
Ez nem lesz jó ötlet, mégis bementem. A gyomrom remegett a szívem majd kiugrott a helyről. Annyira megváltozott, ahogy Tom ő is szívdöglesztően helyes lett, és ami azt illeti felszedett pár kilót… és nem a hájra értem.
Gyönyörűen kidolgozott hasizma szexin hullámzott, ahogy a levegőt vette, a karján úgy is látszott a bicepsz, hogy nem veszített be. Újra belé szerettem.
- Kérsz valamit? – indult el a konyha felé.
- Felöltözhetnél – csúszott ki a számon, és azonnal el is pirultam.
- Oh persze, már is – sietett be a szobájába és aztán felöltözve jött ki és ment a konyhába.
- Miért keresed Tomot?
- Hát én… - próbáltam kitalálni valamit aztán nyílt az ajtó és Liza hangját hallottam meg.
- Anya ide jön értem? – ugrándozott be az ajtón, Tom pedig követte.
- Lies – lepődött meg, én ijedten álltam fel és kaptam a tekintetem Billre, aki leblokkolva nézte Lizát – Bill – esett kétségbe Tom is.
- Anya – sietett oda hozzám Liza majd átölelte a lábaim.
- Szia – emeltem fel és pusziltam meg.
- Ő ki? – mutatott Billre kíváncsian.
- Ő… - kezdtem bele, most mit mondjak? Nem merem azt mondani, hogy ő az apád, mert akkor rögtön megrohamozná és szerintem annak Bill nem örülne, ahogy elnézem.
- Én… - szólalt meg elfúló hangon Bill – most… azt hiszem, lelépek – tette le a poharát majd felkapta a kulcsait és elviharzott. Tom kissé még sokkosan nézett rám.
- Most mi megyünk – indultam el az ajtó felé Lizával.
- Lies, nem tudtam. Azt mondta későn ér haza.
- Tudom, de rosszul van és lemondta. Talán jobb is, hogy találkoztunk.
- Ne haragudj.
- Dehogy haragszom – nevettem fel.
- Akkor ne menj el.
- De Bill…
- Most nem fog haza jönni.
- Nem kéne utána menned?
- Nem ment sehova – bökött az ablak felé, letettem Lizát és elhúzva a függönyt lenéztem. Bill az autójának dőlve szívta a cigarettáját.
- Megviselte.
- Megdöbbent. Majd lenyugszik. Kérsz valamit?
- Nem köszi, inkább meséljetek, hol voltatok? – emeltem az ölembe Lizát.
- Tom bácsi elvitt az állatkertbe – ujjongva.
- Komolyan? – néztem rá – állatkertbe vitted?
- Igen – bólintott – alig bírtam elhozni a simogatóból – nevetett fel.
- Imádja az állatokat.
- Anya megígérte, hogy majd ha nagyobb leszek, kapok egy kis kutyát – tapsolt édesen.
- Miért akkor? –nézett rám Tom.
- Nem! – szóltam rá, jól ismertem már azt az arckifejezést – nem veszel neki Tom.
- De most miért? – tárta szét a karját.
- Ne kényeztesd el, kérlek szépen.
- Jó… - sóhajtott fel – akkor… mikor lesz a születésnapja?
- Szeptember 10 – felelte helyettem Liza.
- Szűz? – nézett rám hatalmas vigyorral a képén.
- Igen – feleltem nevetve.
- Az eszem megáll – nevetett fel.
- Anya, szomjas vagyok – nézett fel rám.
- Már is hozok valamit – állt fel Tom és ment be a konyhába – mit kérsz hercegnőm? – szólt ki – van narancslé, alma lé vagy víz. Colát nem kapsz, mert az nem neked való.
- Alma – kiáltott fel Liza boldogan.
- Tessék - jött ki a pohár alma lével Tom majd Liza kezébe adta.
- Imádom ezt a gyönyörűséget – figyelte csillogó szemmel az ölemben kissé szürcsölő lányomat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
