|
28.
... 2010.10.09. 11:14
- Ne mondj hülyeségeket – nevettem fel.
- Miért, nem szeretsz? – állt fel és termett előttem.
- Szeretlek, de mint egy barátot.
- Értem – bólintott – kész van a vacsi? – ment be előttem a konyhába, én pedig egy hatalmas sóhaj után követtem.
Könnyebb lenne, ha bevallanám neki, hiszen Bill szerint ő szeret. Akkor meg? Igaza van Tomnak, mindig, mindent csak bonyolítok.
Megálltam a konyha bejáratánál és csak néztem magam elé. Miért ne? Leo kedves, szeret engem, de én őt nem. Akkor miért legyek vele tovább? Néha olyan érzésem van, mintha szingli lennék, mert a legtöbb helyre mindig egyedül érkezem, mindig azt figyelem, hogy szinte mindenki a párjával érkezik, csak én állok ott egyedül, mint egy szerencsétlen.
- Minden rendben? – rángatott vissza az-az édes hang a földre. Rá néztem, kíváncsian fürkészte a szemeim és próbált a fejembe látni.
- Igen – bólintottam mosolyogva, majd a pólójánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Meglepődött, éreztem a testtartásán, ugyan is megkövülve állt előttem, csak mikor feloldódott, akkor ölelt magához szorosan és viszonozta a csókom.
- Hát ezt meg… - kezdett bele, de én újra betapasztottam a száját egy csókkal. Tetszett neki, a fenekem alá nyúlva emelt fel és ültetett a pultra, hogy ott folytassuk tovább a mi kis „nyelv csatánkat”. Aztán kisé elhúzódott – hé – vigyorgott - mi ütött beléd?
- Hazudtam – néztem komolyan a szemébe.
- Hogy? – nézett kíváncsian.
- Szeretlek.
- T… tessék?
- Szeretlek, olyan hülye voltam, nem szabadott volna ott hagynom Németországot, ott hagynom téged. De meg ijedtem, mert… - nem tudtam befejezni, ugyan is egy heves csókkal fojtotta belém a szót.
- Túl sok a duma szívem – vigyorgott rám.
- Bocsi – pirultam el kissé.
- Te elpirultál – nézett rám hatalmas csillogó szemekkel.
Én csak meglöktem vigyorogva.
- Édes vagy mikor elpirulsz – tűrt egy tincset a fülem mögé, majd egy gyenge csókot nyomott ajkaimra – azt hiszem ég valami – szimatolt a levegőbe.
- Basszus a tészta – ugrottam le a pultról őt félre lökve, hogy levegyem a gázról a kész tésztát.
Beletettem egy vastag üveg tálba, ráöntöttem a szószt majd kivittem az étkezőasztalra, vettem elő két lapos tányért, villát és poharat majd megterítettem.
- Milyen üdítőt kérsz? – fordultam felé mikor kijött utánam.
- Mindegy – mosolyogva karolt át.
- Jó a meggy lé?
- Megfelel – puszilt bele a hajamba.
- Akkor, csüccs, le mindjárt hozom – hagytam ott és mentem be az üveg meggyért, majd visszamentem és leültem mellé az asztalhoz.
Mind a ketten szedtünk magunknak, majd egy jó étvágyat után, hozzá láttunk a vacsorának. Vacsora közben végig beszélgettünk, de nem kettőnkről. Mindenről, soha nem éreztem ilyen nyitottnak magam, megnyíltam előtt teljesen. Mindent elmondtam magamról, amit esetleg nem tudhatott. Róla is megtudtam pár új dolgot. Sokat nevettünk, piszkáltuk, gúnyoltuk egymást. De csak mértékkel. Soha nem durvult el a helyzet. Vacsora után összeszedtem a mosatlant és gyorsan beraktam a mosogatógépbe, a konyhában pedig elpakoltam.
- Mennem kell – ölelt át hátulról mikor épp a kezem-töröltem meg.
- Már is? – fordultam vele szembe.
- Már is? – nevetett fel – hajnali fél egy múlt. Bill már hívott, hogy élek-e még.
- Akkor menj, ne várakoztasd meg – pusziltam meg az orra hegyét.
- Holnap nem jössz el a hotelbe?
- Dolgoznom kell – húztam el a szám.
- Ne már – nyafogott – az egész napot veled akartam tölteni.
- De édes – lágyultam el – legkésőbb délután ötkor végzem.
- Egy mozi?
- Hm… - gondolkoztam el – rendben.
- Király, én választok filmet.
- Rögtön gondoltam – nevetve.
- Érted jövök, fél hétre, az megfelel?
- Persze, addig simán elkészülök.
- Nem alszol ma velem? – nézett rám hatalmas szemekkel.
- Tom, holnap dolgozom.
- Hát lógd el – húzott közelebb magához és hajolt a nyakamba, amitől azonnal kirázott a hideg.
- Tom – sóhajtottam fel – menned kell – toltam el mielőtt engedtem volna.
- Jó értettem – lépett el feltartott kezekkel – igazad van. De holnap nem menekülsz – mutatott rám fenyegetően.
- Nem is akarok – mosolyogtam meg.
- Akkor holnap – lépett oda egy csókért – szia.
- Szia – intettem mosolyogva utána, de nem sokkal később visszasétált és a tarkómnál fogva húzott magához újabb csókért majd döntött meg oldalra.
- Ohó – nevetve
- Jó éjt – engedett el egy hosszú csók után.
- Jó éjt – mosolyogva.
Ismét eltűnt a szemem elől, de újra felbukkant.
- Tom – nevettem fel.
- Olyan nehéz – csókolt meg ismét.
- Holnap.
- Holnap – döntötte a homlokát az enyémnek – kötelező velem álmodnod.
- Ha nem lenne az, akkor is veled álmodnék – kacérkodtam.
- Ne csináld – vigyorodott el – ne akarj felizgatni.
- Isten ments – emeltem fel a kezeim vigyorogva
- Jó éjt – nyomott egy hosszú puszit a számra majd elment. De nem jött vissza többet. Ahogy hallottam, hogy az autó elhajt felkiáltottam örömömben és ugrálni kezdtem. Iszonyat boldog voltam. Megkönnyebbültem, hogy Tom tudta mit érzek, hogy végre megtudta és ő is így érez irántam. Nem érdekelt az idő, bekapcsoltam a hifimet és a kedvenc dalomat elindítva, a kanapén ugrálva énekeltem a szöveget teli torokból.
Tom boldogan lépett be öccse szobájába, aki valószínűleg már aludt, mert sötétség és csönd honolt, egészen addig, amíg rá nem ugrott az ágyra.
- Szeret!
- Mi van? – kapcsolta fel kómásan az éjjeli lámpát Bill.
- Szeret! Charlotte szeret engem! – rázta meg öccsét.
- Honnan tudod? – törölte meg a szemét.
- Ő mondta, kimondta, hogy szeretlek. Ki mondta! – nevetett fel boldogan.
- Most nem lehet lelőni mi? – mosolyogott bátya örömén.
- Olyan boldog vagyok Bill, el tudod te ezt hinni? Még is van remény, sőt… ez már a valóság. Engem választott a helyett az agyon gyúrt öregember helyett – nevetett.
- Szakított vele?
- Még nem hiszem, de biztos fog – bólogatott levakarhatatlan vigyorával.
- Szerinted fog vele?
- Bill ne kezd lehúzni a kedvem jó? Kérlek.
- Csak elővigyázatos vagyok, nehogy nekem pofára essél.
- Miért esnék? Bízom Charban, és szeret. Engem szeret.
- Elhiszem, és ennek nagyon örülök – ölelte meg bátyát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
