|
30.
... 2010.10.18. 18:02
Lemostam a sminkem, átöltöztem a hálóruhámba majd lefeküdtem aludni. Nem állítottam ébresztőt, mert úgy sem kell dolgoznom. Így ráértem aludni.
Hajnalban, félálomban érzékeltem, hogy Leo megjött, de nem akartam kinyitni a szemem, így aludtam tovább.
Reggel hangos madárcsiripelésre keltem, és sikeresen rá is jöttem, hogy nyitva van az ablak. Felültem az ágyba és nagyot ásítottam egy nyújtózással kísérve. Magam mellé néztem, de Leo nem volt az ágyban. Kikeltem, majd mosakodás és öltözködés után lementem a földszintre. Finom illatok terjengtek a nappaliban és vidám fütty szólót is hallottam. Meg mosolyogtam, majd beléptem a konyhába és onnan figyeltem, ahogy Leo jó kedvvel készíti a reggelit.
- Jézusom – rémült meg.
- Szia – kacagtam rajta.
- Ne ijesztgess – lépett oda és csókolt szájon.
- Mi jót csinálsz?
- Reggelit az én gyönyörű páromnak –bókolt kedvesen.
- És még is micsodát?
- Most szépen félre dobjuk a modell szabályokat és tükörtojást fogunk enni pirított szalonnával.
- De nekem nem…
- Egy alkalomtól nem húzol el – csóválta meg a fejét.
- Na jó, legyen, úgy sem tudnék ellen állni, isteni illata van.
- Én csinálom – vigyorgott nagyképűen.
- Kis egoista – mosolyogtam rá.
- Hiányoztál – ölelt magához és hajolt rá a nyakamra.
Hírtelen nem tudtam mit mondani, azonnal rossz érzésem lett, azért amit tettem ellene, és amit készülök mondani.
- Én nem is hiányoztam?
- De – erőltettem magamra egy kis mosolyt.
- Akkor jó – puszilta meg a homlokom – megnéznéd a postát?
- Persze – bólintottam, majd kibontakozva az öleléséből átsétáltam a nappalin és kiléptem a házból – sziasztok – köszöntem kedvesen pár ott álló lánynak.
- Jó reggelt Charlotte – köszöntek kedvesen.
- Szép időnk van, nem igaz? – néztem át a leveleket.
- Szép tavaszi idő – felelte az egyik lány.
- Az bizony.
- Kaphatnánk egy autogramot?
- Persze – feleltem mosollyal az arcomon majd elvettem a tollat és mindenkinek aláfirkantottam a nevem.
- Te még reggel is gyönyörű vagy – mondta csillogó szemekkel a legkisebb személy, aki egy nagyon aranyos szöszke kisfiú volt.
- De aranyos vagy – lágyultam el.
- Ezt neked hoztam – nyújtotta fel nekem a kis csokor virágját, amit nekem szedett útközben.
- Nagyon kedves vagy, köszönöm – vettem el tőle, majd lehajoltam és nyomtam két puszit az arcára, amitől elpirult én pedig csak kacagtam rajta.
- Bocsássatok meg, de most megyek. További szép napot – intettem nekik.
- Szia – köszöntek el, majd elsétáltak én pedig visszamentem a házba.
- Azt hittem elraboltak – szólalt meg Leo mikor meglátott – hát az meg?
- Volt itt pár rajongóm, és ezt egy aranyos kisfiútól kaptam – olvadoztam.
- Nagyon szép – mosolyodott el az arcom látva – Kicsim – törölte meg a kezét és húzott magához.
- Igen? – néztem fel rá.
- Tudod, míg úton voltam egész végig, ezen gondolkoztam.
- Micsodán? – kérdeztem kissé megrémülve.
- Mi lenne, ha csinálnánk egy kis babát?
- Tom kérlek, ne hergeld magad – szólt rá Georg.
- De még is meddig várjak?
- Még egy nap sem telt el – Gustav.
- De már két napja, hogy bevallotta.
- Időt kért, te pedig adtál neki. Bírd ki. – szállt be a beszélgetésbe az SMS-t pötyögő Bill is.
- Két nap múlva haza repülünk. Szerintetek két nap alatt szakít vele?
- Biztosan – kortyolt bele a kávéjába a basszeros.
- És ha nem?
- Ne kételkedj már az érzéseiben Tom – sóhajtott fel Bill és rakta el a telefonját – azért másfél év az másfél év, ha nem is szerelemből, de szereti azt a férfit. Nehéz ez most neki.
- De a szerelem erősebb, mint a szeretet, nem? Akkor miért nem mondja meg kerek-perec, hogy már nem szereti?
- Most eszembe jutott egy gondolat… de lehet, hogy csak az én hülye agyszüleményem – Gustav.
- Mi az? – fordult felé mind a három srác.
- Mi van ha Char, terhes Leotól? – nézett fel a dobos, de inkább visszaszívta volna a kérdést, mert azok az arcok – főleg amit Tom vágott – elég ijesztőnek hatott.
- Elmondta volna – tudta le Tom – ugye? – nézett öccsére.
- Nekem biztosan – bólintott.
- Akkor ez kihúzva – Georg.
- De mi van, ha tényleg az, csak nem tud róla? – Tom.
- Most direkt hergeled magad, hogy minket is az őrületbe kergess? – vonta fel a szemöldökét Bill.
- Megőrülök – sóhajtott egy nagyot – felhívom – vette elő a telefonját majd tárcsázni kezdett – kicsöng – szólalt meg, majd értetlenül emelte el a fülétől a monoton pityegő készüléket – kinyomta.
- Biztos nem alkalmas most neki.
- Remélem, hogy nem azzal a rohadékkal… - szorította ökölbe a kezét.
- Na jó, hűtsd le magad – tolta be a fürdőszobába bátyát az énekes.
- Most Tom komolyan szerelemes? – Georg.
- Nem veszed észre? – Gustav – teljesen kifordult magából, nem ön maga.
- Gustav.
- Mondd Bill.
- Mi van ha Char, tényleg terhes. Akkor nem szakít a pasival, és akkor Tom nagyot ki fog akadni…
Hírtelen kikapcsolt az agyam. Nem tudtam felfogni, azt, amit Leo kérdezett, a telefonom is csörögni kezdett, de azt rá sem nézve nyomtam ki.
- Nos, mit szólsz? – nézett rám mosolyogva.
- Hát… ez most, hírtelen jött – léptem el tőle.
Persze, hogy szeretnék kisbabát, hiszen már abban a korban vagyok de… miért most kérdezte meg? Miért nem az előtt mielőtt Tom ismét az életembe csöppent? Kezd tényleg, minden a fejetetejére állni, mitévő legyek?
- Nem szeretnél?
- Had gondolkozzam rajta, rendben? – mosolyodtam rá, majd arcon pusziltam és a telefonomat megfogva felmentem a szobába, magamra zártam az ajtót és azonnal tárcsáztam Billt.
- Szia – szólt bele.
- Szia, Bill tudnánk találkozni?
- Baj van?
- Fogjuk rá.
- Hol találkozzunk?
- Oda megyek a hotelbe, gyere le elém az aulába.
- Rendben.
- Tíz perc és ott vagyok – és már nyomtam is ki. Felvettem egy normális ruhát, egy kis sminket majd lesiettem.
- Hova mész? – nézett rám Leo.
- Billel találkozom.
- Na de a reggeli?
- Nem vagyok éhes, majd jövök – csókoltam szájon – szia.
Felkaptam a kocsi kulcsot majd kisiettem a házból, bepattantam és meg sem álltam a Hotelig. Lementem a parkolóba majd fellifteztem az aulába.
- Szia – sétált oda hozzám Bill, ahogy meglátott.
- Teljesen össze vagyok zavarodva.
- Mi történt?
- Leo gyereket akar.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
