|
31.
... 2010.10.18. 18:07
Bill hatalmas szemekkel nézett rám és mintha kicsit le is sápadt volna.
- Bill, most mit csináljak? Szeretnék egy kis babát, de én nem szeretem Leot.
Nem válaszolt csak ugyan úgy nézett rám.
- Bill figyelsz te rám? – förmedtem rá mikor rájöttem, hogy a fél órás monológom után semmi reakciót nem mutatott.
- Mit mondtál neki?
- Hogy gondolkozok még rajta… annyira hírtelen jött és még jobban megnehezíti azt, hogy szakítsak vele.
- De ugye szakítasz vele?
Nem feleltem.
- Char, Tomnak szerelmet vallottál, tudod milyen boldog? Nem teheted azt vele, hogy nem szakítasz Leoval.
- Nem tudom, mit csináljak Bill.
- Ne bonyolíts. Tudom, hogy nehéz szakítani.
- Nem tudom, hogy akarok-e…
- Ne! Ki ne mond Charlotte! – förmedt rám – komolyan Tommal akarsz kiszúrni? Tönkre akarod tenni a bátyám? – mérgesen.
- Nem!
- Akkor meg? Mi az, hogy nem tudod szakítani akarsz-e? Ha már Tomnak elmondtad az érzéseid, az jelent valamit. Vele akarsz lenni nem Leoval.
- De Tom még fiatal, hogy családja legyen! – tört ki belőlem – én pedig már szeretnék családot Bill, egyre csak közeledem a harminchoz, míg ti csak a huszonhármat töltiket.
- Még mindig a kor zavar?
Válaszul csak egy sóhaj kíséretében a hajamba túrtam, és ajkaim önkénytelenül görbültek sírásra.
Bill nem felelt csak megragadva a karom magához húzott, és belőlem azonnal előtörtek a könnyek. Minden stressz és minden, ami három nap alatt felgyülemlett bennem.
- Gyere, menjünk fel a szobámba – engedett el kicsit majd beléptünk a liftbe és felmentünk a szobájába.
Leültem az ágyára és csak meredtem magam elé, míg ő töltött nekem egy pohár vizet és oda nyújtotta. Egy köszönömmel elvettem és beleittam.
- Nos – húzott elém egy széket és leült rá – mit akarsz csinálni?
- Bill, nem tudom és ezt már mondtam.
- Hm.
- Nem szeretem, mikor ezt csinálod.
- Mit?
- Gondolkozol.
- És az akkora baj? – vigyorodott el.
- Akkor töröd valamin a fejed.
Elmosolyodott és átható szeretettel nézett rám, megenyhülve sóhajtottam fel és öleltem magamhoz.
- Szeretlek Bill – suttogtam a vállába.
- Én is téged – puszilta meg az arcom.
Ekkor Tom lépett be kopogás nélkül és kissé megdöbbent a látottak miatt, mi pedig szétrebbentünk és én meg töröltem a szemem.
- Szia – köszönt rám.
- Szia – feleltem halkan.
- Én most… - állt fel Bill – megnézem a fiúkat – mosolygott rám bíztatóan, de én csak mérgesen néztem rá – majd jövök – azzal elhagyta a szobát.
- Baj van? – sietett oda hozzám azonnal Tom, és ahol eddig öccse ült, most ő foglalta el.
- Nem, nincs semmi.
- Nem tudsz hazudni, látom rajtad és sírtál is.
- Nem fontos, majd megoldom.
- Ugye… nem vagy… terhes? – tette fel félve a kérdést én pedig elfehéredve néztem rá – terhes vagy… - suttogta, megrökönyödve.
- Nem dehogy – pattantam fel.
- Akkor mitől lettél ilyen ingerült?
Felsóhajtottam.
- Ha nem akarsz szakítani Leoval, mond el – állt fel ő is.
- Én… nem tudom, mit tegyek. Leo gyereket akar tőlem – fordultam felé ismét könnybe lábadt szemekkel.
- Tessék?
Csak bólogattam és eltakartam a szemem a tenyeremmel.
- És te… mit szeretnél? – lépett elém.
- Szeretnék egy kis babát - néztem őszintén a szemébe – de nem szeretem már Leot.
- Char én…
- Tudom, még fiatal vagy és…
- Had fejezzem be – tette az ujját a számra, hogy el hallgatasson – szeretlek, életemben talán másodszor, de szívből. – tűrt el a tincset az arcomból – tudom, hogy nagy a korkülönbség és ez téged zavar. És tudom, most meg fogsz, döbbeni de… szeretném, ha az a kis baba, tőlem lenne.
Köpni-nyelni nem tudtam. Most tényleg azt mondta, hogy teherbe akar ejteni? Valaki csípjen meg, ha ez egy álom.
- T… tessék?
- Lehet még éretlen kisgyerek vagyok az apasághoz, de szeretnélek boldoggá tenni, és tudom, hogy az a vágyad, hogy végre karodba foghass egy babát, aki a tiéd. Ezért mindent megteszek, vagyis… megteszünk, hogy ez a vágyad beteljesüljön, mert mindennél jobban szeretlek és boldog vagyok, ha te is. Na meg, csak nem olyan nehéz felnevelni egy kis prücsköt nem igaz? – mosolyodott el halványan én pedig ott álltam vele szembe elérzékenyülten könnyes szemekkel.
Majd kissé felocsúdva a nyakába vetettem magam és úgy szorítottam magamhoz, mint még soha.
- Komolyan gondolod? Tényleg apa lennél?
- Igen. Biztos gyönyörű lesz, mint az anyja, és sármos mint az apja. Persze ha fiú lesz.
Elnevettem magam majd megcsókoltam, szenvedélyesen, szerelmesen.
- Beszélek Leoval – szakadtam el tőle – szakítok vele.
- Ezért nem tudtál eddig? Mert tartottál attól, hogy én nem szeretnék még gyereket?
- Igen.
- Akkor most már nem kell aggódnod – mosolyodott el, majd ismét megcsókolt.
Kicsit azért tartottam Leotól ezért félve szálltam ki az autóból és mentem be a házba.
Nagyot sóhajtottam és csak az után léptem be az ajtón.
- Leo? – néztem körbe a nappaliba.
- Szia – lépett be a kertből.
- Van amit, meg kell beszélnünk.
- Gondoltam – biccentett a kanapéra, hogy üljünk le – hallgatlak – nézett rám miután leültünk.
Felsóhajtottam, haboztam.
- Char – szólított meg pár csendes perc után.
- Nagyon nehéz ez nekem… de, szakítani akarok veled – néztem rá.
Megdöbbenés, hitetlenkedés és csalódás keverékét véltem felfedezni a szemeiben.
- Tessék?
- Nem…
- Azért mert gyereket szeretnék?
- Dehogy, nem erről van szó. Hanem… én, már nem szeretlek.
- Az a srác az, aki magába bolondított, igaz?
- Kicsoda?
- Az a Bill.
- Nem, Bill csak a barátom.
- Akkor ki?
- A testvére.
- Értem.
- Régen is viszonyunk volt… és elmenekültem.
- Azért jöttél ide.
- Annyira sajnálom Leo, én nem akartalak megbántani, olyan nehéz volt nekem.
- Tudom – mosolyodott el fanyarul és megsimogatta az arcom – szeretlek, de ha te azzal a sráccal vagy boldog, akkor elengedlek. Mert nekem a boldogságod a fontos.
- Melletted is nagyon boldog voltam.
- Tudom.
- Azt hittem ki fogsz bukni.
- Nehezen tartom vissza magam – vigyorodott el, de láttam, hogy komolyan mondta.
- Akkor most, jobb, ha megyek – álltam fel, és elindultam összepakolni a ruháimat.
Ahogy beléptem a szobába hatalmas meg könnyebbült sóhaj hagyta el a szám, és elővéve a bőröndöm pakolni kezdtem.
Mikor végeztem, körül néztem és kisétáltam a szobából, lent letettem az ajtóba a bőröndöm majd kinéztem az udvarra. Leo a hinta ágyban ült és cigarettázott.
- Kész vagy? – kérdezett rá.
- Igen – feleltem csöndesen.
- Hát akkor… - állt fel, majd elém lépett – most jön az, hogy vigyázz magadra.
- Te is, és… remélem, ezek után is tartani fogjuk a kapcsolatot.
- Ha nem azonnal, de később biztosan.
- Megölelhetlek?
- Kötelező – mosolyodott el, majd magához szorított – ég veled.
- Ég veled – engedtem el, majd hátat fordítottam átszeltem a nappalit és megfogva a bőröndöm örökre kiléptem abból a házból, ami pár napja még szorosan az életemhez tartozott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
