|
33.
... 2010.10.27. 17:18
Másfél évvel később…
- Hát itt van az én szemem fénye – állt fel a székből Tom, majd odalépve átvette kislányát és boldogan vitte oda a többiekhez, hogy büszkélkedhessen az ő gyönyörű kis hercegnőjével.
- Lora jól megnőtt – szólalt meg Viki mikor visszaültem a lány társaságba, amihez Christin, Viki, Cassy – Georg barátnője – és én tartoztunk.
- Bizony – helyeseltem – gyorsan nő – mosolyogva figyeltem, ahogy a fiú társaság – Bill, Georg, Gustav és Tom – babusgatták a kicsit.
- Tom nagyon jó apa – szólalt meg Christin is a bandát figyelve.
- A legjobb – érzékenyültem el.
- Bill is ilyen jó apa lesz? – tette a kezét a már igencsak nagy pocakjára.
- Biztosan – Cassy – hiszen ikertesók – mosolygott rá.
- Anya – jött oda Tom Lorával a kezében.
- Igen? – néztem fel rájuk.
- Azt hiszem, kaki van. – a többiek nevetni kezdtek.
- Akkor tisztába teszem – álltam fel majd átvettem, aki bűzbombát.
Elindultam befelé, de ő elkapta a karom és odalépve megcsókolt, majd a fenekem megpaskolva kacsintott egyet és visszaült a többiekhez.
Felvittem a gyerekszobába majd tisztába tettem a kicsit.
Hírtelen nagyon sírni kezdett, ezzel jelezve, hogy bizony itt az ideje a délutáni alvásra.
Kivettem a hajgumit és a csatokat a hajából majd befektettem a kiságyba, és egy vékony gyerek pokróccal betakartam, adtam egy puszit a fejére, magamhoz vettem a kis baba figyelőt, amin keresztül hallhatom, ha a kicsi felébred vagy sír. Halkan behajtottam rá az ajtót majd visszamentem a kertbe.
Késő délután mentek el a többiek.
Tom segített egy kicsit, és rendbe tette az udvart, amíg én a kicsit etettem meg.
Miután mind a ketten végeztünk közösen megfürdettük, imádtuk hallgatni Lora nevetését, így Tom mindig vicces fejeket vágott neki és játszott vele. Fürdés után bevittük a pelenkázóra megtöröltük majd bekentem ahol kellett, feltettem a tiszta pelenkát és a pizsamát, és ágyba tettem. Mind a ketten jó éjszakát kívántunk neki és kimentünk a szobából.
Egy átszeretkezett zuhanyzás után bebújtunk az ágyba, letettem a felém eső éjjeliszekrényre a kis készüléket, ő pedig átkarolt és a fülembe szebbnél-szebb szavakat suttogott. Még mindig nehezen fogom fel, hogy itt van velem, és szeret. Van egy csodálatos kislányunk, és házasok vagyunk. Teljesült a vágyam és roppant boldog voltam.
- Mit csinálsz? – mászik vissza mellém az ágyba miután megnézte Lorát.
- Befejeztem – csukom be a kemény borítású kis könyvet.
- A naplód?
- Igen.
- Egy szupermodell naplója – mosolyog rám.
- Benne van minden, ami történt velem, velünk.
- Ha Lora nagyobb lesz, jó lesz esti mesének – vigyorodik el.
- Igen, biztos kíváncsi lesz az anyja és az apja idiótaságaira – nevetek fel.
- Idiótaság? Hiszen együtt vagyunk.
- Igen, de sok mindenen mentünk keresztül.
- Szeretlek – néz mélyen a szemembe.
- Én is téged – mosollyal simítom, végig az arcát majd lágy csókot lehelek ajkaira – van valami, amit el kell mondanom.
- És mi az? – fekszik el mellettem.
- Lorának hamarosan kistestvére lesz.
Megdermed, szerintem még levegőt is elfelejtett venni, csak néz rám hatalmas kikerekedett szemekkel.
- Tessék? – ül fel lassan.
- Terhes vagyok – vigyorodom el.
- Ez… ez komoly?
- Komolyan, szerinted hazudnék ilyennel?
- Oh, istenem Char – esik neki az ajkaimnak – tényleg lesz még egy kis babánk? – sugárzó arccal.
- Igen – nevetek fel – a negyedik hónapban vagyok
- N… negyedik? – fehéredik el – miért nem mondat előbb?
- Vártam a megfelelő pillanatot.
- Annyira szeretlek – csókol meg ismét.
Boldog volt, boldog voltam, boldogok voltunk. Ez a szerelem nem múlandó, érzem, tudom. Tudod, mikor pillantod meg őt, szíved szerelmét. Van, aki elszalasztja, mert nem figyel pontosan a jelekre, van, aki él vele és azonnal leszólítja. Azután, rajtuk áll, hogy keverik a kártyát. Én jól kevertem, éltem vele és most boldog vagyok. Az életem tökéletes, és nem kell más, csak a családom és a legjobb barátaim.
Vége!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
