|
12.
... 2010.12.11. 11:29
- félsz- mondtam
- igen
- de nem kell, titeket nagyon sokan szeretnek
- és ha egyszer ez elmúlik?
- szerintem nem fog
- honnan veszed?
- annyi rajongótok van a világon szerinted akik képesek több országot átutazni azért a 2 órás koncertért megutálnak titeket egyik napról a másikra? képesek ott lenni órákkal sőt a stadion előtt táborozni hogy legyük helyen az első sorban
- honnan tudod ezeket?
- az nem lényeg de így van és kész
- visszajössz velem?- kérdeztem pár perc csönd után.
- nem tudom…kinek kellenék oda?
- ugye nem gondolod ezt komolyan? azért autóztam le idáig hogy ezt a választ kapjam? ha nem számítanál nekem akkor nem jöttem volna le idáig- felemeltem az ujjam mert közbe akart szólni- és nem nem azért jöttem mert az asszisztensetek vagyok hanem én a barátomnak tartalak és fontos hogy minden rendbe legyen veled- hadartam el egy szuszra mindent
- befejezted?- mosolygott
- nem még nem- nevetni kezdett- mi olyan vicces?
- csak ez ahogy magyarázol te is hadonászol a kezeiddel
- nem is- emeltem fel a kezem
- most is
- visszajössz?
- nem tudom
- h mi? nem hallottam- hajoltam közelebb
- nem tudom
- még mindig nem hallom- hajoltam még közelebb
- igen- súgta a fülembe, mire egyből libabőrös lettem
- ezt akartam hallani
- remélem jól döntök
- szerintem biztosan- mosolyogtam
- éhes vagy?
- nem, ettem mielőtt jöttem
- én viszont az vagyok, lejössz velem?
- persze
Ketten lementünk a konyhába Simone már rég aludt így csöndben kellett lennünk. Leültem és figyeltem ahogy Bill szedi ki magának az ennivalót.
- biztos nem kérsz?
- biztos
- kár pedig nagyon finom, vagy nem szereted?
- szeretem a sült krumplit meg a csirkemellet is de nem vagyok éhes
- csak nehogy avval gyere hogy hízni fogsz
- most akartam felhozni pedig- nevettem
- szerintem jó alakod van
Most vagy csak kedves, vagy tényleg megnézett magának egyikre sem akartam rákérdezni így maradtam egy másik megoldásnál.
- hazudsz
- nem- vágta rá egyből- beszéltük is a többiekkel
- szóval kibeszéltetek
- direkt kötözködsz?- vágott hozzám egy krumpli darabot
- én nem
Miután megette a vacsoráját elmentünk fürdeni, persze külön külön és a szobájában beszélgettünk tovább. Amíg ő fürdött én már pizsiben ültem a szobájában és vártam hogy végezzen. Szétnéztem a szobájában, az asztalán egy képet találtam róla és Tomról amikor még picik voltak, és egy halom papír a legtetején volt egy, felemeltem és bele olvastam.
- az még nincs kész teljesen- hallottam Bill hangját
- pedig nekem tetszik
- ma kezdtem neki
- és mi lesz a címe?
- World Behind My Wall, ez illik ahhoz ami most van körülöttem
- tutti siker lesz
- remélem is
Leültünk beszélgetni, elmesélte az utóbbi pár évet ami vele és Tommal történt. Mikor már lecsukodtak a szemei elköszöntem tőle és átmentem az ideiglenes szobámba, ami anno Tomé volt. Kint szakadt az eső így nem nagyon ment az elalvás azon gondolkoztam amit Bill mondott róla és Tomról… Nem tudnék elképzelni egy életet Tom nélkül. Senki sem tudja leírni, hogy mi mennyire közel állunk egymáshoz. Gyakran van olyan, hogy ugyanazt gondoljuk, vagy ugyanazt álmodjuk. Tulajdonképpen nem is kell egymáshoz beszélnünk(*2008. Vanity Fair # 15). Olyanok vagyunk, mintha egy embert alkotnánk - nem tudunk egymás nélkül élni. Úgy gondolom, néha veszekszünk, de öt perccel késõbb már el is felejtjük. Tommy és én, mindent együtt csináltunk egész életünkben. Ez óriási dolog számunkra, hogy ugyanabban a zenekarban lehetünk, és mindezt együtt csinálhatjuk(#2010.07.29. Today Online ).
De van amiben teljesen mások ahogy megismertem őket…Bill az érzelmesebb típus aki a szerelmet keresi és nagyon spontán, képes hamar döntést hozni, csupáncsak azért, mert éppen úgy gondolja abban a pillanatban. Tom ennek az ellentéte ő szereti az egyéjszakás kalandokat, de ő a megfontoltabb iker szeret érvelni az adott dolgok mellett mielőtt döntést hoz. Ő rángatja vissza Billt a földre néha.
Kint továbbra is esett az eső és a redőnyt verte az ablakhoz mindamellett villámlott is. Nekem ennyi elég volt. Belebújtam a papucsomba és átmentem Billhez. Félúton megálltam még egyszer átgondolni hogy tényleg jó ötlet e ez de amikor dörgött egy hatalmasat elindultam, lenyomtam a kilincset óvatosan oda mentem az ágyhoz.
- te sem tudsz aludni?- kérdezte
- csak félek
- gyere- megnyikordult az ágy rúgója amint odébb ment.
- köszi
- nincsmit, de bocsi ha rugdosok
- inkább az mint hogy egyedül a sötétben
- régen én is féltem akkor Tommyhoz mentem mindig persze most már nem
- te legalább mehetsz valakihez én egyedül élek
- hozzánk bármikor jöhetsz
- köszi
Több szó nem esett köztünk szép lassan álom jött a mi szemünkre is…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
