|
4.
... 2011.02.20. 14:01
Másnap csodálatos módon kipihenten ébredtem meg, mellettem Nico még nagyban aludt vannak, napok mikor beviszem magammal a hálószobába és együtt alszunk az ágyamon, persze a másik oldalról jól kipárnázom, hogy véletlenül se kelljen fel.
Ahogy figyeltem nyugodtan szuszogó arcát régi emlékek özönlöttek a fejembe, régi emlékek mikor ő még sehol sem volt és mikor még minden normálisan működött.
Nevetve futottam a szakadó esőben teljesen bőrig ázva, de nem érdekelt, hiszen hihetetlenül boldog voltam és ő ott volt velem. Kissé lelassultam mivel nem láttam sehol az én vadászomat a sűrű esőfüggönytől, aztán a semmiből hátulról felkapott egy kisebb sikolyt előhozva a torkomból, majd mind a ketten nevetésben törtünk ki.
- Meg vagy – forgatott körbe.
- Tegyél le! Ez nem ér – feszengtem a karjai között – összenyomsz!
- Dehogy – tett le, de a derekam nem engedte – mindig vigyázok rád.
- Tudom – pusziltam meg a száját – jó kis tüdőgyulladást fogunk kapni.
- Akkor majd kúráljuk egymást – kaján vigyor jelent meg az arcán és nyelvével a piercingjét piszkálta.
- Kis perverz – nevettem el magam az arcát látva – menjünk haza.
Mondtam és az ujjaimat összekulcsolva az övével elindultunk a háza felé. Oda érve a kutyái szaladtak elénk és összevissza ugráltak minket így nem hogy vizesek, de még sarasak is lettünk.
Mivel Bill nem tartózkodott otthon nyugodtan másztunk bele a három kád közül a legnagyobba, ugyan is a fiúk kitettek magukért mikor megvették a házat, három fürdőszobával és vagy nyolc szobával. Sosem értettem minek ekkora ház nekik.
Isteni érzés volt elmerülni a vízzel és habbal teli kádba, majd Tom mellkasának dőlni.
Elmosolyodtam az emlékképeken, akkor még minden olyan más volt, senkit nem zavar a szerelmünk, mindenkivel jó viszonyban voltam. De aztán teherbe estem és minden jó rosszra fordult, nem terveztünk babát, tervezni? Még csak beszélni sem beszéltünk róla soha. Mind a ketten úgy gondoltuk, hogy fiatalok vagyunk még hozzá és Tomnak sem kellett volna egy gyerek a hátára a sok munka mellett, de megtörtént. Abban az időben egyre többet ettem és több savanyú dolgot, mint például az uborkát, nem is figyeltem rá, de végül észrevettem, hogy a menzeszem is kimaradt. Ekkor ijedtem meg és mentem el orvoshoz, ott kiderült, hogy két hónapos terhes vagyok, nagyon kétségbeestem. Sírva fakadtam a vizsgáló asztalon és nem tudtam mit tegyek. Az orvosom megnyugtatott és haza mentem, otthon elmondtam anyának nem volt elragadtatva tőle, de amellett voksolt, hogy tartsam meg. Később apának is elmondtuk ő pedig mérges lett. Nagyon összevesztem akkor vele, mert ahelyett, hogy ellenem fordult mellettem kellett volna állnia, hiszen tudta jól mennyire kétségbeestem. Végül Tom maradt, de a szüleimen kívül még egy személy tudta, hogy teherbe estem. A fiúk producere; David Jost.
Mint később megtudtam apa hívta fel és jól kiosztotta, amiért Tom teherbe ejtett. David roppant dühös lett és ő is kétségbeesett, mert rájött, hogy a baba miatt tönkre mehet a banda sorsa.
Óvatosan kikeltem az ágyból, de ahogy felvettem a vékony kis köntösöm Nico szemei kipattantak és álmosan nézett rám. Mosolyogva hajoltam fölé és csókoltam homlokon.
- Jó reggelt kishercegem.
Óvatosan magamhoz vettem és átvittem a szobájába, ahol felöltöztettem, pelenkát cseréltem és megetettem. Mikor jól lakott rám emelte a tekintetét és még egy kis tejjel a szájában elkezdett gügyögni, így elég furcsa hang jött ki a szájából, amin jót nevettem, és azon, hogy én nevettem ő is nevetni kezdett.
Leérve azonnal az órára néztem, ami reggel kilenc órát mutatott.
- Jó sokáig aludtunk – mosolyogtam rá – jó reggelt – köszöntem apának majd egy puszit nyomtam kopaszodó fejére.
- Jó reggelt Sofie, jó reggelt Nico – fogott kezet mosolyogva az unokájával – hogy-hogy ilyen sokáig aludtatok?
- Átvittem magamhoz este.
- Akkor ezért aludt ilyen nyugton – mosolygott rá – mit szólnál, ha elvinném egy kicsit sétálni? Ki a kikötőbe, biztos élvezné a hajók látványát.
- Rendben, már úgy is reggelizett. Kint meleg van, nem öltöztetem át, jó ez a kis trikó és sort, csak be kell kenni a nap ellen.
- Akkor hozom a babakocsit és a naptejet.
Felállt és el is ment a babakocsiért, majd a naptejért.
- Most Nico baba elmegy a papával sétálni, mit szólsz? – emeltem a magasba a kicsit, aki jót szórakozott ezen.
- Itt is vagyok – jött vissza apa a naptejjel.
- Kérlek kend be rendesen.
Apa felpattintotta a kupakot és alaposan végig kente Nico testét, megvártuk, míg kissé felszívódik majd beleültettem a kocsiba, ráadtam a szandálját. Töltöttem a cumisüvegébe egy kis almalevet – mivel anya mondta, hogy már 5 hónaposan lehet adni neki.
- Nem ma lépett az 5. hónapjába? – nézett rám apa, mikor visszaértem a cumisüveggel és a rongy pelenkával.
- De bizony, egyre nagyobb, vidd el neki ezt is – adtam Nico kezébe a kedvenc játékát.
- Vigyázok rá – puszilt meg apa.
- Rendben, szia, kicsim, légy jó kisfiú – pusziltam meg, majd kiengedtem őket az ajtón.
Épp a konyhában csináltam a reggelimet mikor valaki csöngetett, felsóhajtva tettem le a kést és megtörölve a kezem az ajtóhoz léptem, majd kinyitottam. De akit ott láttam nagyon lesokkolt.
- Te mit keresel itt?
Tom állt előttem, lehajtott fejjel kezeit a bő nadrágja zsebeibe mélyesztve. Ahogy meghallotta a hangom felemelte a fejét, de szemeit napszemüveg takarta, arca semmit sem tükrözött, fogalmam sem volt mit gondolhatott vagy mit érezhetett akkor.
Én viszont megrémültem. Miért jött ide? Mit akar?
- Válaszokat akarok Sofie.
Hangja ridegen csengett és szemei sem csillogtak úgy mint régen.
- Tom én…
- Nem érdekel, csak azt akarom megtudni miért csináltál belőlem bolondot.
- Nem mondhatom el… - feleltem remegő hangon.
- Mi az, hogy nem mondhatod el? – csattant fel – egyik napról a másikra léptél le! El sem köszöntél, semmit sem tettél!
- Ne kiabálj– szorítottam össze a szemeim – menj el, kérlek.
- Addig nem, amíg meg nem magyarázod.
- Kérlek Tom – félve tekingettem az utcára. Istenem add, hogy ne most jöjjenek haza apáék!
- Annyira megváltoztál…
Megvetve nézett rám, gyűlöletet láttam a szemeiben. Nem szólt többet, csak kicsit megrázta a fejét és sarkon fordulva elment.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
