Az első kérdés, amit a fejembe ötlött az volt, hogy Tom már el is indult? Megnyomva a zöld kis gombot a fülemhez emeltem a telefont.

• Igen?
• Szia, kicsi lány.
• Szia. Elindult?
• Kicsoda?– értetlenkedett. Mindig ilyen kis sötét volt a srác.
• Hát Tom – sötétülten kaptam a homlokomhoz – ki más te dinka?
• Jah, hogy ő. Azt mondta autózik egyet, de nem tudom elmegy-e hozzád. De azért készülj fel.
• Rendben. Leteszlek, mert haza viszem a cuccaimat.
• Oké, szia.
• Puszi.

Kinyomtam és a zsebembe mélyesztve a telefonomat elindultam az autóm felé, hátra betettem a tisztító szereket és beültem. Felbőgettem a motort és haza mentem. Miután visszapakoltam mindent az ottani helyére babáztam egy kicsit és meg is etettem Nicot, délután három óra körül pedig elindultam vissza.

Mikor oda értem egy autót láttam meg a házam előtt, méghozzá egy Cadillac Escalade terepjárót. Ezer közül is felismerném azt az autót.

Felkanyarodtam a felhajtóra és leállítva a motort kiszálltam, velem egy időben Ő is kiszállt az autójából és odasétált hozzám.

• Szia – fordultam felé.

Ő nem köszönt csak biccentett egyet majd körül nézett és le léve a napszemüvegét rám nézett, azonnal elöntötte a testem a melegség a gyönyörű szemei láttán.

1. Beszélhetnénk?
2. Menjünk be a házba.

Mondtam és leriasztózva az autót odaléptem a bejárati ajtóhoz, aközben, hogy kerestem a kulcsokat éreztem a hátamon a tekintetét, méregetett. Nem csodálkoztam rajta, hiszen vele ellentétben én sokat változtam.

Ő a kanapén ült én pedig a konyhában csináltam a hideg limonádékat, a végére beletettem egy-egy citrom karikát és kimentem hozzá, letettem elé az egyik poharat a másikkal a kezemben pedig leültem tisztes távolságba tőle.

Csönd telepedett a házra, és ez a csönd pár perc alatt vált fojtogatóan kínossá. Egyszer csak rám nézett, és tudtam, hogy az a szomorú, csalódott, megvető, zavarodott és kérdező szempár soha nem volt kimenni a fejemből, örökre az emlékeimben marad.

Csak nézett rám azokkal a mérhetetlenül szomorú szemeivel és nem szólt semmit. Roppant kínos helyzet volt, mert tudtam, hogy ki kell találnom valamit, de viszont az, hogy hazudnom kell neki, még jobban fájt.

1. Miért? – ejtette ki ezt a kicsiny szócskát halkan maga elé meredve.

Nem tudtam mit mondani, nem tudtam? Tudtam volna, csak nem akartam.

1. Válaszolj – hangja ridegen és keményen csengett, megijedtem tőle, tudtam, hogy nagyon ideges.
2. Tom…
3. Nem érdekelnek a kifogásaid Sofie! Az igazat akarom hallani, miért hagytál el? – kiáltott rám, kézfejét ökölbe szorítva szorongatta a másikkal és szaporán vette a levegőt.
4. Ne kiabálj, kérlek – bár mennyire is erős akartam lenni a könnyeim utat törtek és a kezem is kissé remegett, így jobbnak láttam, ha leteszem a poharat.
5. Hogy ne kiabálnék? – állt fel idegesen – tudod, hogy éltem több mint egy éven át, nélküled? Fogalmad van arról mit éreztem mikor felkeltem azon a reggelen és te nem voltál mellettem? Fogalmad van arról, hogy mennyire összetörtem? Mennyire szenvedtem? Azt hittem szeretsz engem, azt hittem tökéletes a kapcsolatunk! Azt hittem örökre velem leszel! – az utolsó mondatot már olyan hangosan mondta, hogy féltem a szomszédban is meghallják. Rosszul estek a szavai, a könnyeim csak úgy folytak és majd megszakadt a szívem.
6. Szólalj már meg a rohadt életbe! – rúgott bele a kanapéba.
7. Tom nyugodj le – álltam fel kétségbeesve, soha nem láttam még ilyen dühösnek és csalódottnak, miattam lett ilyen. Miattam lett ilyen agresszív?
8. Nem nyugszom le – ragadta meg a karom és rántott közel magához – tudni akarom.
9. Tom kérlek, ez fáj – sírtam a karjai között – engedj el.
10. Válaszolj már! – ordított rám.
11. Azért mert terhes voltam! – összeszorított szemekkel amilyen hangosan csak bírtam úgy mondtam ki, de később rájöttem, hogy hatalmas nagy ostobaságot tettem. Szorítása gyengült a karomon, rá emeltem a tekintetem, megsemmisülten fátyolos szemekkel meredt rám.
12. Tom… - súgtam a nevét, de ő hang nélkül engedett el és hátrál el tőlem és fordult nekem háttal a fejét fogva – Tom…
13. Terhes… voltál? – tette fel a kérdést fojtott hangon.
14. Igen – súgtam lehajtott fejjel.
15. Miért nem mondtad el? – olyan hírtelen lépett elém és kapta el a karom ismét, hogy majdnem szívinfarktust kaptam – miért hallgattad el? Hm? Felelj!
16. Kétségbeestem, - néztem a szemeibe – annyira féltem. Nem tudtam mit tegyek…
17. Ezért hagytál el? Sofie… biztos meg tudtuk volna oldani valahogy.
18. David küldött el… - vallottam be halkan, lehajtott fejjel.

Köpni-nyelni nem tudott, hatalmas tág pupillákkal nézett rám, nem akart hinni nekem. Tudom, éreztem. Hiszen David annyi mindent megtett értük, ő neki köszönhetik azt, ahol most vannak.

1. Hogyan?
2. Annyira sajnálom.

Rázkódva a sírástól temettem az arcom a tenyerembe.

1. Hazudsz.

Hangja kegyetlenül csengett, döbbenten emeltem rá könnyel teli tekintetem és meredtem szikrákat szóró szemeibe.

1. Hogy mondod?
2. Hazudsz! Azért, hogy magadat mentsd, bele mártod Davidot is!
3. Tom…

Egyszerűen nem bírtam felfogni, megvádol azzal, hogy hazudok. Ő, aki mindig nekem hitt, mindig mellettem állt mikor megvádoltak valamivel, most pont Ő az, aki megvádol? Egyszerűen nem fogtam fel. Csak néztem őt és próbáltam belelátni a fejébe.

1. Az isten szerelmére Tom! Igazat mondok, David megtudta, hogy terhes vagyok és kétségbeesett, hogy a baba miatt tönkre mehet a banda, megfenyegetett azzal, hogy ha nem hagylak el téged és nem tűnök el, akkor tönkre teszi az életem! Tönkre teszi a családomat! – kiabáltam már sírva a képébe.
2. David képtelen lenne ilyenre.
3. Tom hinned kell nekem – rogytam zokogva a lábai elé.
4. Sofie…

Csak zokogtam, kapkodtam a levegőt és próbáltam lenyugtatni magam.

1. Nyugodj meg – emelte fel elgyengült testem és szorította magához.

Meg lepődtem, amikor megéreztem, hogy erős karjaival körbe fog és a hátam simogatja nyugtatás képen. Eltoltam magamtól és ránéztem.

1. Hiszel nekem? Mond, hogy elhiszed, amit mondtam!
2. Sofie… mi lett a kisbabával?

Erre a kérdésre nem számítottam, hírtelen azt sem tudtam mit válaszoljak. Elléptem tőle és elfordultam, most mit kéne tennem? Megmondani az igazat, hogy van egy fia? De ha elmondom azután mi lesz? Ha David fülébe jut, hogy a baba él, akkor tönkre teszi az életem, és ki tudja még Nicot is képes lenne bántani. Azt pedig nem engedhetem meg!